Szinte már turisztikai látványosságnak számít az olyan hagyományőrző disznótor, mint amilyet a Veszprém megyei Nemesvámoson évről évre tartanak. Néhány éve ezen időszakban még szinte minden portán volt disznóölés, most a művelődési háznál gyűlik össze a falu népe disznótorra. Évente egyszer. Egyre többen hagynak fel ugyanis az állattartással. A jogszabályokon annyit szigorítottak az elmúlt években, hogy ha így folytatjuk, elvész e régi hagyomány, s marad a mirelit hús a bevásárlóközpontokból.

Nemesvámoson minden februárban tartanak hagyományőrző disznótort. Ilyenkor az emberek mindent úgy csinálnak, ahogy azt a szüleiktől, nagyszüleiktől látták. A hajnali órákban megérkezik a böllér, s a leölt disznót ott helyben feldolgozzák. Leeresztik a vérét, amelyből hagymás sült vér és véres hurka készül. Megperzselik és feldarabolják a disznót, kolbászt töltenek, pecsenyét és disznótorost sütnek, toros káposztát főznek.

„Néhány évtizeddel ezelőtt még az volt a szokás a téli időszakban, hogy minden hétvégén volt disznóvágás valamelyik háznál. Ilyenkor összejött a család, a rokonság, és mindenki vitte haza a kóstolót. Egy-egy kis település lakossága hosszú időre el volt látva. És a disznótornak emellett közösségteremtő és összetartó ereje is volt – mondta lapunknak Sövényházi Balázs gazdálkodó, nemesvámosi önkormányzati képviselő. – Ma már igen ritka a környéken a disznótor. A gazdák mindenütt arra kényszerülnek, hogy vágóhídra adják el az állataikat, s egyre kevesebben foglalkoznak állattartással. Így aztán a hagyomány már csak megrendezett és előre engedélyeztetett rendezvényeken él tovább. Az a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet hagyományaink értékére.”

Veszprém megyében máshol sem jobb a helyzet. Győrffy Balázs, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) megyei elnöke azt mondja, alig tartanak már a házaknál sertést. Amióta a polgárosodott körülményeket rá akarják szorítani a falun élőkre, egyre több olyan hagyomány vész el, amely korábban megszokott és elfogadott volt.

„Átestünk a ló túloldalára. Már azt is meghatározzák, hogy lakott területtől milyen távolságra lehet például egy sertéstelep. Olyan jogszabályokkal lehetetlenítették el az állattartókat, amelyeknek a felére sem húzható rá, hogy uniós előírás” – mondja Győrffy Balázs. Szerinte sok esetben vagy félrefordították, vagy félreértelmezik az EU-s követelményeket, és azzal indokolják az elhibázott kormányzati döntéseket. Nem mindegy pél­dául, hogy vágópontról vagy vágóhídról beszélünk. Egészen másoknak kellene lenniük a szabályoknak ebben a két esetben. Mégsem így van. Egy félrefordítás miatt a Medgyessy-kormány idején mintegy ötszáz vágóhidat szüntettek meg Magyarországon. Napjainkban, ha van is hol levágatni a sertést, máris beleütköznek a következő problémába: nem adhatják el. A disznóvágás utáni pecsenye- vagy disznótoros-kínálás is közétkeztetésnek számít. A nemesvámosi hagyományőrző disznóvágáson is külön engedélyre volt szükség, hogy az ételeket a falu lakói aztán el is fogyaszthassák, s ne csak végignézzék, ahogy készülnek.

A Magosz megyei elnökétől azt is megtudtuk, hogy az elmúlt években harmadára esett vissza a magyar sertésállomány. Emiatt aztán Magyarország nettó importőr lett. Megállíthatatlanul árad hozzánk a silány minőségű külföldi termék. Az EU előírja, hogy milyen feltételekkel kell az állatokat levágnunk, az importra vonatkozóan viszont nincs semmi garancia, sok esetben olyan sertések kerülnek a szupermarketek húsospultjaiba, amelyek nem is láttak gabonát. Ezekkel a nyomott áron megvásárolható húsokkal a magyar termékek nehezen veszik fel a versenyt, pedig minőségben sokkal jobbak.

Magyarországon a disznótornak gazdag tradíciója van, éppen ezért nem szabadna – az unióra hivatkozva – megnehezíteni a gazdák helyzetét. Ráadásul az Európai Unió is éppen abba az irányba igyekszik befolyásolni a tagállamokat, hogy őrizzék meg hagyományaikat. Éppen ezért nagy jelentősége van a nemesvámosi rendezvénynek is.

Sövényházi Balázs több nemes­vámosi gazdálkodóval elhatározta, nem elégszik meg az évi egy hagyományőrző disznóvágással, üzletnyitáson fáradozik, hogy saját gabonával hizlalt sertések húsát árusíthassák. Már több engedélyt beszereztek, de még mindig nem tartanak a folyamat végén. Sövényházi Balázs azt mondja, a boltjukban majdan árusított sértéshús minősége össze sem hasonlítható az importtermékekével.

A nemesvámosi gazdák ügyében Horváth Zsolt, a térség országgyűlési képviselője Gráf József agrárminiszterhez fordult. Szerinte is tarthatatlan, hogy a kelleténél, sőt az európai gyakorlatnál is jóval szigorúbb szabályozással gátolja a kormány, hogy a kistermelők a piacra léphessenek portékáikkal. Horváth Zsolt úgy látja, az a legnagyobb gond, hogy ugyanazok a szabályok vonatkoznak a kistermelőkre, mint a multinacioná­lis áruházláncokra.

Írásbeli kérdésben hívta fel a miniszter figyelmét arra, hogy a hazai termelők segítése a kormány feladata és kötelessége, ám ehhez nem megfelelők a jogszabályok. A képviselő lapunknak elmondta, hogy elfogadhatatlan választ kapott, bár a miniszter elismerte, valóban túl szigorúak az előírások, s túl bürokratikus a rendszer. Szerinte a jogszabályok frissítésével kezelhető a helyzet. Horváth Zsolt viszont úgy látja, ez nem elegendő, hanem az élelmiszer-biztonsági és minőségügyi követelményeket szem előtt tartva új, aktuális, a mai piaci viszonyokhoz igazodó szabályozási formát kell bevezetni.

Engedély, engedély és engedély…
Ahhoz, hogy egy gazdálkodó ne csak saját fogyasztásra termeljen, hanem termékét értékesíthesse, számos engedélyre van szükség. Először a területileg illetékes falugazdásznál kell őstermelői igazolványt kiváltani. Ezzel egy időben az APEH-től adószámot, a vámhatóságtól VPID-, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól pedig úgynevezett uniós regisztrációs számot kell kérni. Ha a hízott állatot a gazda maga szeretné feldolgozni, kistermelői regisztrációs számra is szüksége van. Mivel az otthoni vágás nem engedélyezett, fel kell mutatni a szigorú szabványoknak megfelelő, kijelölt vágóhidak egyikével kötött megállapodást. A szállításhoz persze újabb engedélyek kellenek. A kötelező megjelölést és a szállításhoz szükséges igazolást a helyi állatorvos adja ki. A vágóhídról visszakapott, kettéhasított sertés megfelelő minőségét húsvizsgálati eredményekkel kell igazolni. Nyilvántartást kell vezetni az előállított termékek mennyiségéről, az előállítás idejéről, az értékesített mennyiségről és az értékesítés helyéről, idejéről. A feldolgozáskor gyártmánylapot kell készíteni, minden termékféléről külön-külön. Ennyi követelmény mellett még az előállítható mennyiséget is maximálják. Egy kistermelő – a hatályos rendeletek szerint – mindössze havi négy sertést vágathat le, és heti ötven kilogramm húskészítményt állíthat elő.
Magyar Hírlap/AgroLine